Tizenkettő

08.26.-ig

Nem történt semmi különös. Ügyek intézése, finn tanulás, készülõdés a vizsgára.
A Nordea banknál meglepõen jól és egyszerûen mûködnek a dolgok (és olcsóbban). Az utalás ingyenes, a bejárat mellett vannak gépek, azokat használva lehet ingyen ügyeket intézni. Még korábban kinyomtattam az átutalási papírt a könytárban. Ezen van egy vonalkód. A vonalkódot beolvasta a bankos gép és máris ki volt töltve a címzett, bankszámlaszámok, minden. Elrontani sem nagyon lehet.
Kellett írni pár mondatot magunkról, a kedvenc élményünkrõl (finnül) és elküldeni a koordinátornak. A tutorok segítettek átnézni és kijavítani a hibákat.
26-án megírtuk a vizsgát. A magnóhallgatással indult, ez nagyon nehéz volt. Az írásbeli rész nem volt vészesen nehéz. Utána kb 3 órát várni kellett, mert elég lassan ment a szóbeliztetés. A szóbeli résznél magunkról kellett beszélni és pár kérdésre válaszolni.
A szóbeli után filmnézés: Playing Solo. Újabb finn filmremek. Eredetileg azt mondták, hogy vígjáték. Nem hemzsegett a poénoktól, valahogy olyan üres volt. Szinte befejezetlen, semmi nagy csattanó, nem az amit vártunk. Mint az elsõ finn film amit néztünk, (Christmas Story) még csak konfliktus sem volt.
Szóbeli után eredményhiredetés. Egyelõre annyi derült ki, hogy két embernek nem sikerült, nekik holnap újra kell írni. Nem voltam közöttük.


08.27. Péntek

Reggel a dolgozatok átnézése. Utána nagy közös záró program.
Mindenki kapott egy "diplomát", valamilyen vicces címmel. Én kaptam az EILC 2010 Rovaniemi Hivatalos Fotósa címet. :) Nem volt nagy meglepetés. A "diploma" mellé egy CD is járt, amin rajta van mindenkinek a fényképe, neve, email címe és a kis szöveg amit írt. Sajnos az email címemet elrontották és mindenhol Kovaks voltam... Egy másik fényképgyûjteményt és a kedvenc polka dalunkat is elhelyezték a CD-n. Szép ajándék.
Utána hasonló módon újra papírosztás, most a hivatalos igazolás a sikeres teljesítésrõl. Végül mindenkinek sikerült. Elvileg 6 ECTS kreditet ér a tanfolyam. kb 88-89%-ost írtam, 90%-tól 5-ös a rendszerük alapján (mindig az az egy pont...). Náluk 1 az elégséges, az elégtelennek nincs száma (vagy 0?). Ha ez nálunk 5-ösre számolható át, akkor megéri elfogadtatni. Különben nem hiszem. A kreditjem megvannak, az átlagot lerontani pedig nincs értelme.
Délután megvettem a vonatra a helyjegyem, a bicikli helyjegyét, leadtam a biciklit a mountain bike-os fickónál, mert megígérte, hogy a hátsó gumit kicseréli 10€-ért. Ott kellett hagyni, mert a hátsó kereket a fogaskerekek miatt macerásabb szétszedni. Amikor vettem az elsõ kereke teljesen lapos volt, ezt ott helyben kicserélte, benne volt az árban.
Este 7-kor busszal mentünk a Farewell Party-ra. Néhány kilométerre a "várostól", egy tó (folyó?) parton egy kis házikóban volt a parti. Sokan készítettek nemzeti eledelt, én most kihagytam, nem volt rá idõm.
Amikor odaértünk és fényképezni akartam, szembesültem, hogy a memóriakártya a laptopomban maradt. Szerencsére kaptan kölcsön egyet, így nem volt további akadály az EILC 2010 Rovaniemi Hivatalos Fotósa cím adta kötelezettségeknek eleget tenni. A parti nagyon jó volt, sok kaja, kevesebb innnivaló és egy kis szaunázás. A fényképek is elég jól sikerültek.
Kb hajnali 4 körül taxikkal mentünk haza. Éppen hajnalodott.

08.28. Szombat

Az utolsó teljes nap.
Alvás, memóriakártya visszaadás, mosás, stb.
Visszavittem a lakótársam sörösdobozait, visszaszereztem a biciklim. Most már új mind a két gumi. Finneknél nagyon megy a környezetvédelem, minden üveg, alu doboz (igen, nem szabad összenyomni) komoly betétdíjas (20-15 cent). Vannak automaták, amibe betéve a dobozt/üveget egy futószalag elviszi, leolvassa a vonalkódot, összegzi majd kinyomtatja a blokkot a pénzrõl. A pénztárnál kifizetik/levonják. Nagyon jó kis szerkezet.
Este Farah-val végre megtartottuk a régen megbeszélt Bollywood estét. Farah pakisztáni származású, de angol lány. Érti a hindit és folyamatosan kommentálta. Mivel a filmek jó hosszúak, 3+ óra, néhol át kellett tekerni az unalmas részeket.
Christian-nál összeült a csapat nagyrésze, jöttek új vendégek is, Erasmus-osok akik nem jöttek EILC-re.
Végül elmentünk egy szórakozóhelyre, még egyszer utoljára összejött a csapat. Bár ez már nem volt olyan jó, mint lehetett volna. A vége felé inkább szomorú volt. Kár, hogy vége...

08.29. Vasárnap

Este indulás. :(
Elvittem a biciklit a vasútállomásra és lekötöztem, mert sok lenne a csomag...
Kitakarítottam a konyhát, összecsomagoltam. Valahogy nagyobb a csomag, mint volt...
Búcsúzkodás, nem akarok elmenni. Jó volt itt. Megszoktuk a helyet, a csapat is jól összeszokott, egy csónakban eveztünk, rendben ment minden.
Néhányan felajánlották, hogy elkísérnek az állomásra, ez nagyon jól esett. Fõleg jól is jött, mivel az út harmadánál a bõrönd kereke megadta magát. Éreztem, hogy baj lesz, de hogy ennyire vacak, nem sejtettem. Biciklire tettük és úgy toltuk. Így kellett volna korábban is. Ez nagyon nagy baj, mert Helsinkiben kézzel kell cipelgetni, plusz a hátizsák...
Marcus Tutor kijött a pályaudvarra, odaadtam neki a szobakulcsot.
Vonaton.
A mellettem ülõ lány jegye a telefonján volt, mint MMS, 2D-s vonalkód képében, ezt olvasta le az ellenõr a szerkezetével. Beszélgettem vele valamennyit, mindig meg lehet tudni hasznos dolgokat. Kiderült, hogy õ is ugyanott volt, ahova mi is mentünk tegnap.
Most már éjfél elmúlt, próbálom behozni a lemaradást a beszámolóval.

08.30. Hétfõ

Reggel fél kilenckor érkezés a Helsinki pályaudvarra. Az elsõ méter után nyilvánvalóvá vált, hogy bizony a kb 25-26 kilós óriás bõröndöt kézben kell cipelni. A legjobb, hogy nincs rajta jó fogás. Megtaláltam Sirkka-t, lekötöttem a biciklim a pályaudvaron. Elindultunk az S-train-hez, a jegy "csak" 4€. Ez a bõrönd kerék nagyon felbosszantott. Szerencsére nem kellett messze menni az állomástól Sirkka-hoz. Pihenés és térképnézegetés után visszaindultam a városba begyûjteni a biciklit.
Visszaimádkoztam a kereket a helyére, talán egy kis kétkomponensû ragasztó segítene, hogy a helyén is maradjon.
Vissza a pályaudvarra a "HÉV"-vel (most csak 2.5€ volt, mert valószínûleg már a Helsinki régión belül jártunk amikor jött az ellenõr). Biciklivel az egyetemre. Csati (szaktársam BME-VIK-en) már várt. Az út fantasztikusan szép volt. Ha nem siettem volna, három percenként leálltam volna fényképezni. Szép volt az idõ, a látvány még inkább. Holnap rendesen körbenézek, remélem az idõ engedi.
A sokadik telefonos egyeztetés után végül mégiscsak megtaláltam Csatit. Segített elintézni a regisztrációs papírokat. Ez külön jó, mert a tutorom még nyaral valahol. Szereztünk tömegközlekedési chipkártyát is, amire lehet töltögetni pénzt, venni rá bérletet, stb.
Otaniemibõl, ahol az egyetem van, biciklivel mentem vissza Kaunainen-be. Természetesen végig rendes bicikliúttal.
Átolvastam a rengeteg begyûjtött papírt. Már van szerzõdésem, ez már szinte azt jelenti, hogy kezemben a szoba. Ez nagyon jó. De csak szerdán délben vehetem át a kulcsot.
Felhívott egy póttutor, meglepõdve és örömmel tapasztalta, hogy már itt vagyok Helsinkiben, van szállásom és a beiratkozásom is meglehetõsen elõrehaladott állapotban van (így kevesebb a dolga). Szerdán valakit még összeszed autóval és engem is átköltöztet.
Megy a TV, vannak szavak, amiket megértek. Elsõsorban a fõzõcskés mûsorban a kajákat, meg a számokat általában.
Sajnos nincs elérhetõ ingyenwifi (most már tényleg bele kéne nézni abba a bizonyos linux live cd-be...), de sokkal érdekesebb a 7 wifi hálózat, ebbõl 5 db. az 802.11n-es. Hát igen, 10-12Mbps felett már nem elég a g-s wifi...
Azért szívesebben lennék Kuntotie-vacsorán (Kuntotie az utca ahol laktunk Rovaniemiben, a hírjedt hely, ahol a cserediákok laknak).