2010. augusztus 16., hétfő

Hét: Trip to Inari

08. 13.
Reggel 9-kor indulás busszal.
Az első megálló Rovaniemitől nem messze a télapó rejtekhelye volt. Tulajdonképpen nem is nagyon rejtekhely. Elég nagy ipart építettek köré. Szuvenírboltok, élményparkok... Továbbá a sarkkör vonala is fel van festve. Ez külön érdekes volt.
Közösen meglátogattuk a télapót, elvileg készült egy közös kép, amit majd megkapunk. Egyénileg nem lehetett fényképezni. Tulajdonképpen egy fotó stúdióban ül a télapó és jó pénzért készítik a képeket. A Télapó Hivatalos Posthivatalában feladtam 1-2 képeslapot, remélem célba ér. Természetesen, mint mindenhol, itt is sietni kellett.
A következő megálló Sodankylä volt. Itt még be lehetett vásárolni egy kis inni-enni valót. A város központi szerepet tölt be Lappföldön, de méretben inkább egy nagyobb faluval vetekedhet. A várost elhagyva láttunk egy táblát: A következő supermarket 130km-re. Itt hozzászoktak a távolságokhoz. A forgalom minimális, a házak kilométerekre vannak egymástól. Minden ház ugyanolyan vörösesre van festve, fehér keretekkel. Kicsit a fák mögött vannak, így nem tudtam rendesen fényképezni, takarásban vannak.
Az EILC 2010 Rovaniemi kurzus hivatalos dala a következő polka:
http://www.youtube.com/watch?v=1ygdAiDxKfI
A buszon folyamatosan ezt hallgattuk.

Mint azt korábban elhatároztam, Inari környékén aranyat akartam keresni (és találni). A következő napirendi pont egy aranymúzeum meglátogatása volt (csoportosan, így nem kellett elszakadnom a társaságtól). Azt mondták, hogy az első napra vigyünk ennivalót, mert nem lesz közös étkezés. Ennek ellenére egy megtermett, eredeti Subway szendvicset kapott mindenki, plusz egy banán.
Az első feladat: aranymosás. Egy kis alumínium tányérba, kicsit homorú, egy lapátnyi homokot raktunk. Reméltem, hogy időnként utántöltik arannyal, mert különben nem vicces. Kaptunk csízmát is, majd irány a víz. Víz alatt rázogatni kellett, a nagyobb ködarabokat kidobálni. Az arany jóval nehezebb a többi tálcában lévő ásványnál, így rázogatás közben el kellett távolítani a felül lévő homokot, köveket. Elsőre elég lassan megy, mindenki nagyon óvatos volt. Utólag kiderült, nem kell annyira óvatosnak lenni. Végül már csak vas "por" illetve egy kis homok maradt. Előbbi sötét, utóbbi vörös volt. Szépen óvatosan le kellett rázni a tálcáról. Amikor már csak nagyon kevés maradt, feltűnt egy-két csillogó kis homokszem méretű valami. Ez volt az arany. Egy erre a célra készült kis fekete papírlapra felragasztottuk és megtarthattuk.
A mosás után megnéztünk egy ásványmúzeumot, elég komoly készlettel rendelkeztek a világ minden tájáról. Végigfutottunk az aranymúzeumon is. Hol, mikor, kik, hogyan szenvedtek aranylázban.
A következő megálló egy "hegytető", vagy kis fennsík. Volt egy kávézó is, de ezt nem láttam, mert odafelé menet a közelben láttunk rénszarvasokat. Néhányan a kis szabadidőt kihasználva elsétáltunk rénszarvast fényképezni. Sikerült is egy-két jó képet készíteni.
Busz, Inari, szálláshely. A tó partján egy nagyobb szálláshelyen kaptunk egy-két házat. Kifejezetten csoportos kirándulóknak készült. Előszor egy kiadós vacsorával kezdtünk az étteremben, majd szobafoglalás. Kicsit kollégiumosabbak voltak a körülmények, de nem volt rossz. Kivételesen még ágyneműt is kaptunk.
Este szaunázás, közben a tóban hűtöttük le magunkat. Egyáltalán nem volt olyan vészes, mint ahogy hangzik. Este volt még beszélgetés, rágcsálás. A mi szobánk kapta a feladatot, hogy biztosítsa az aznap esti rágcsát. Ezt Andrew el is végezte (a csapat legidősebb tagja, angol, kb 45 éves).
A szaunázás jól elálmosított, hamar elmentem aludni.

08. 14.

Reggel kaja, ez egy másik szoba feladata volt. A következő napirendi pont, Inariban a Sami múzeum megtekintése. A szamik Lappföld őslakosai, 3-4 különböző szami nép van, Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország északi részén élnek. Ahányan vannak, annyi különböző nyelvük van, egymást sem értik meg. Gondosan ápolják a kultúrájukat.
Ebéd a múzeum kantinjában. Akárcsak az egyetemen, gyakorlatilag korlátlan fogyasztás van, lehet repetázni. Mindenhol saláta is van a főétel mellé.
Múzeum után egy kis szabadidő Inari központjában. Kb néhány szami szuvenírboltot és egy hotelt jelentett.
Este füstölt lazac készítés. A recept szerint öt óra alatt készül el. Sokáig tartott kivárni... Összesen kb 4 lazacot vettek a szervezők. Ennyit még nem láttam egyszerre. A krumpli előbb elfogyott, mint a lazac, úgyhogy egymagában kellett enni :)
Este megint szauna.

08.15.

Reggeli után busszal Inariba, onnan túrázás az erdőben. Kb másfél óra oda, másfél vissza. A cél egy vadonban lévő templom volt. Útközben hol meleg volt, egy póló is elég lett volna, hol nagyon hideg szél süvített.
A templom megtekintése után kolbászsütés ebédre, azonban mivel késésben voltunk, nem sült meg elég és eléggé. Visszafelé rohanás. Az erdő más, mint otthon. Mindenhol alacsony aljnövényzet (áfonya és gombák), a fák alapvetően fenyőfák. Kövek és gyökerek mindenhol, ezért lassabban lehet haladni.
A túra után busszal a rénszarvasfarmra. Kézből lehetett rénszarvasokat etetni, általános tudnivalók a rénszarvasokról, mű rénszarvas lasszózás, szuvenírbolt nézegetés. A rénszarvas farmot egy szami család tartja fenn, ebből élnek. Kaptunk teát, sütit, szami kultúrát. Közben eléggé lehűlt az idő, egy vékony, egy vastagabb póló, egy vékony pulcsi és bőrkabát olyan hűvös volt...
Irány vissza Rovaniemibe. Útközben megálltunk Sodankylä-ban, a helyi pizzériában kipróbáltuk a rénszarvasos pizzát (darált rénszarvashúsos), nagyon jó volt. A lazacos pizza, amiből több volt, sajnos inkább tenger gyümölcsei pizza volt, shrimppel, tonhallal. Jobban örültem volna, ha csak lazacos.

08.16.

Megvolt a két finn óra. Este tanulás lesz.
Úgy tűnik, megint megyek potyavacsira.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése