From Russia With Love

10.14. Csütörtök
Reggel az első két óra meglátogatása, az utolsó két óra kihagyása.
Ugyanis gyors összerámolás pár napra, 15:30-kor indultunk a kikötőbe. Helsinkiben a központi autóbuszállomásnál kb fél óráig hiába vártunk a villamosra, valahogy nem jött. Javaslatomra és közös megegyezéssel elindultunk gyalog. Nem sokkal később megtaláltuk az összes villamost, szépen sorban egymás után. 3T 3T 3T 3T stb. Leszakadt a vezeték, nolám, nem csak Budapesten történik ilyen. Egész könnyen megtaláltuk a hajót, csak kettő-három sorakozott, felsővezeték nélkül. Piros mellényben a TimeTravel (!) utazási iroda emberei könnyen kiszúrhatóak voltak. Útlevél ügyek elintézése, papírok kitöltése, várakozás. Várakozás. Meg még egy kicsi. Aztán máris a hajón találtuk magunkat. Back to the USSR. Irány Oroszország, irány Szent Pétervár!
A hajón elfoglaltuk a kabinunkat, 4 fő, legalábbis miután sikerült kinyitni. A papír mágnesszalagos kártya nem működött teljesen megbízhatóan, adtak műanyagot. Felfedeztük a hajót. Itt is volt minden. Bolt, kaszinó, étterem, parti, a fenékben szauna, medence (10€/ 1.5 óra...). Nem éltünk minden lehetőséggel.
Kerestünk egy nyugis helyet ahol összeültünk beszélgetni, megvitattuk a különböző valuták átváltási arányát rubelre, a kaszinóban váltottunk egy kis kezdeti tőkét. Forint-Euró-Rubel.. 1 euró 42 rubel, könnyen megjegyezhető. De forint-rubel átváltás, 2*Pi-vel érdemes számolni.
Kaptunk tájékoztatót a programokról, illetve ki kellett választani és fizetni az alapcsomag által nem tartalmazott programokat. A limuzinkiránduláson kívül mindet bejelöltem, bár így is extra 95€ volt, nem olcsó, de ha már eljutottam olyan messze, minél többet láthassak. A programokról később.

10.15.
Reggel 9-kor helyi idő szerint (GMT+3) érkezés Leningrádba. Még a kikötés előtt sikerült pár képet fényképezni. A kikötő épülete igazi szocialista építészeti műremek, fantasztikusan átadja a hangulatot.
A beléptetés igen lassan ment. Miután bejutottunk az országba, lassan nyilvánvalóvá vált, hogy szerény kis csoportunkon (ismerősöm ismerősei és azok ismerősei) kívül (bár sejtettük), mások is velünk tartanak ezen a fantasztikus 3-5 napos kiránduláson. Ugyanis az utazási iroda két busza is jött velünk a hajón, egészen akár Jyväskylä-ból. Ők többet fizettek nyilván, mert a hajó előtt buszoztak is. Elfoglaltuk a Bus No.6. maradék helyeit.
Ez tulajdonképpen jó, hogy saját busszal furikáznak bennünket. Kaptunk idegenvezetőt is, aki útközben beszámolt a látványosságokról, a helyi botrányokról amik éppen az ablakból látható helyszínekhez kapcsolódik.
A várakozással ellentétben, meglepő módon az időjárás előrejelzéssel összhangban havaseső esett. Ez kissé rontotta a látási és fényképezési viszonyokat mind a buszból, mind nyílt terepen a széllel egyetemben.
Megálltunk egy híd mellett fényképezni, 10 perc. Utána a városfallal körbevett kis központi szigetre mentünk, I. Péter orosz cár szobrának megtekintése, megfogdosás, lefényképezése.
Link:
http://maps.google.com/?q=Szentp%C3%A9terv%C3%A1r,+Oroszorsz%C3%A1g&ie=UTF8&hl=hu&cd=1&geocode=Fd-YkgMdCZXOAQ&split=0&sll=37.0625,-95.677068&sspn=23.875,57.630033&hq=&hnear=Szentp%C3%A9terv%C3%A1r,+Oroszorsz%C3%A1g&ll=59.95017,30.317845&spn=0.001391,0.00316&t=h&z=18

Minden nap délben elsütnek egy ágyút (vagy már csak heti egyszer, pont amikor ott voltunk, nem emlékszem biztosan), jó nagyot szólt, sajnos lemaradtam róla a videóval. Továbbra is esik, havazik, fúj a szél, hideg van.
A következő megálló a szuvenír bolt volt, de útközben elhaladtunk számtalan palota, kutatóintézet (ahol Pavlov kínozta a kutyákat) és az egyetem mellett. Utóbbi olyan nagy, "percekig" mentünk mellette, azt hittük nem lesz vége.
A következő állomás az Aurora hadihajó, sajnos felmenni nem lehetett rá, de pár fénykép azért készült. A legendák mellett számtalan botrány is övezi.

A következő egy szép hagymás katedrális, de csak kívülről. Bármerre néz az ember óriási katedrálisok vannak.
Útközben elhaladtunk egy volt KBG épület mellett, a hatalmas dugókban várakozva volt idő szemügyre venni a környéket.

Következő állomás a Resurrection Cathedral aka Church of our Savior on the Blood. Óriási, díszek hagymakupolás. Belül minden aranyozott, mozaikok... Csak a "szokásos"... Persze fel akarták robbantani, de hirtelen kitört a 2. vh és elfelejtődött.
Mindenhol limók. Hummer limó, terepjáró limó, limó limó.
Egy önkiszolgáló étteremben ettünk, az árak nem voltak olyan vészesek (mint Finnország...), a szép az volt, hogy a köretet grammra kimérték. Mégiscsak egyenlőség, igazságosság. Nem volt sok, de a lecsós marhapörkölt a sok finn műkaja után egész jól esett.
Sok helyet csak a buszból lehetett látni, nem álltunk meg.
Ekkor már elkezdett sötétedni. Irány a hotel. Útközben egy sarkon furcsán ismerős zöld emblémát látok. Mi a? Mi a? Ekkor még a cirill betűk identifikálásának az elején tartottam, azt leesett miért volt furcsa. OTP Bank fiók! Lefényképezni nem sikerült. A szoba elváráson felüli, bár nem sokat számít, nem sok időt töltünk ott.

A következő napirendi pont a balett megtekintése, a Diótörő. Emlékszem, hogy 7 évesen amerikában ezen elaludtam és bár másnap reggelre azóta is megmagyarázhatatlan módon ott termett egy könyv, mégsem emlékszem rá. Most igyekeztem nem elaludni és nagyon koncentráltam.
Hiába, nem sikerült elégségesen dekódolni a történetet. A szünetben egy EILC-s társunkkal találkoztunk (egy valakit ismertem korábban az egész társaságból, egy spanyol EILC-st), kicsi a világ, éppen Oroszországban összefutni, de mégsem meglepő. Ezeken már nem lehet meglepődni. Néhány fénykép és videó készült az előadás közben.
Vissza a szállodába, néhány esti városkép és videó a buszból. Este tervben volt, hogy elmegyünk valahova, de olyan hosszú volt a sor és lassan haladt, hogy feladtuk. Csak összeültünk az egyik szobában.

10.16.
Reggel irány Pushkinba. Útközben különböző szobrok, emlékművek láthatóak a buszból. Egy hatalmas lakótelep. Érkezés a Catherine Palace-hez.
Hatalmas palota, gyönyörű kerttel. Belül minden aranyozott, ha jól emlékszem eredetileg 300 kiló aranyat használtak fel aranyozásra. Mára ebből nem sok maradt, mert természetesen sokszor leégett, lebombázták, felrobbantották stb stb. Rekonstrukció látható.
Szép nagy cserépkályhák. Spéci padlók, minden szoba kicsit más, kicsit másra való... A palotalátogatás után maradt még egy kis idő, szép HDR képek készítése a kertben.
Igazából az volt a baj a két buszos idegenvezetős túrával, hogy hiába volt kikötve, mikor indul a busz és akkorra ott kell lenni, mindig 20-30 perccel később indultunk és ez egy nap sokszor megismételve elég sok eredménytelen időt eredményezett. Mivel mindenki tudja, hogy később indul a busz, minek rohanni...
Tulajdonképpen mindvégig a "belvárosban" voltunk, ami így is hatalmas. De tényleg hatalmas! ÓRIÁSI! Mégcsak nem is láttuk a lepukkant vagy nagyon szoci környéket. Egymás után hegyén hátán csak paloták és múzeumok. Minden cárnak új palotát kellett építtetni, rabszolga is volt dögivel.
Megnéztük a St Isaac's katedrálist, hatalmas nagy. Kis extráért felmentünk a kuplához is, szép kilátás. Itt történt egy kis gikszer, kölcsönadtam az SD kártyámat, amire fényképeztem már párat, és kaptam cserébe egy új, üres 4 gigás SDHC-t. A probléma az, hogy feltehetően az illető fényképezőgépe, mint az már máskor is bebizonyosodott, nem állt a helyzet magaslatán és kicsit tönkrevágta a fájlrendszert, így az én képeim nagyrésze elveszett ezen a környéken. Egy részét sikerült helyreállítani, de nem mindent. Talán a beépített windowsos javítás előtt mást is lehetett volna próbálni. CF-ről már sikerült rengeteg adatot visszaállítani...
A városban egy újabb OTP, ezt sikerült lefényképezni, de elmosódott. Hotel, rövid (kb egy órás szabadidő). Ajánlottak a közelben egy palacsintázót, ezt megnéztük, nem volt rossz. De a következő programra való tekintettel csak az íze kedvéért egy kis kóstoló volt.
Az esti program az orosz vacsora. A teljes csoport kisebb részhalmaza vett rajta részt, viszonylag drága volt. Kb négy orosz népi ruhába öltözött szereplő mutatott egy-két vicces játékot, volt nagy közös táncolás. A korlátlan étel-ital fogyasztás nem volt teljesen igaz, mivel a vártnál előbb kifogytak a konyhások étel-italból. Egy zongorázó néni biztosította a zenei aláfestést, de 9 óra körül váratlanul lelépett. Egy srác átvette a szerepét, de fél 9 körül egy biztonsági őr lecsukta a zongora billentyűfedelét. Kiábrándító.
10 körül távoztunk, még egy program várt bennünket, a hajókázás a csatornákon. Valamiért nagyon kiábrándító volt, többet vártam.
A közelben volt egy orosz vodka múzeum, ezt elrohantam lefényképezni. Látom az egyik buszinkat, hogy más mozgásban van, mellettem lassít. Mi a fene, itt hagynak? Megfordul, én rohanok vissza, leparkol a másik buszunk mögé. Nem hagytak ott, most hozta a hotelból a többieket, akik nem jöttek a vacsorára. Hiba volt ekkorát rohanni a hidegben.
Ezután a busz szállatott mindenkit a parti helyre, ami nem is olyan érdekes, hanem hogy hogyan jutottunk vissza. A taxiknál van olcsóbb megoldás. A nem hivatalos taxi. Egyszerű autósok sorbanállnak, hogy szállíthassák az embereket éjszaka. Sokkal olcsóbb, és ha négyen vagyunk, azt mondták semmi gond nem lehet. Mindenesetre tényleg nem volt drága és visszajutottunk a hotelbe. Adómentes jövedelem. A bezin is olcsóbb valamivel, kb 260-280Ft körül van (itt 1,4€ körül...).

10.17.
Reggel irány a Hermitage Museum, miután kicheckoltunk. Ez a Louvre-ral mérhető össze. Palotákon átíveló, kb 4 palotában foglal helyet, plusz egyéb kiegészítések. Hatalmas. Itt volt egy több órás idegenvezetős túra, ez volt a legkimerítőbb az egész kiránduláson. Láttunk Leonardo, Picasso, Rembrandt festményeket, szobrokat minden mennyiségben. Volt külön indiai, japán, mindenféle európai népek kultúrájáról kiállítás. Nincs az az ember aki végig tudja nézni. Egyszerre nincs is minden kiállítva, talán 20%. Az idegenvezetés után még egy kicsit maradtam körbenézni, aztán véletlenül valahogy kikeveredtem a múzeumból és az épületből.
Kinn összetalálkoztam a többiekkel, elhatároztuk, hogy elmegyünk enni valamit.
Találtunk egy kis helyet, a kommunikáció nehézkes volt, a pincérlány a számológéppel sem bánt túl jól. Elsőre, másodszorra... Harmadszorra a problémát külön jelezve sikerült.
Busz, kikötő, sok várakozás, hajó. Kártyázás adhoc szabályokkal, kidőlés.

10.18.
Reggel 9-kor (helyi idő szerint) érkezés Helsinkibe. Összerámolás, sok várakozás. Ekkor már elég biztos volt, kicsit lebetegedtem. Végül visszaértünk a rendes szállásra, de órára kellett menni. Estére teljes K.O.
Valamiért nem volt a helyzet csúcsán a radiátor, mackóruhában aludtam.

10.19.
Este az utolsó bullshit esszé írásra. Eddig mind max pontos lett, ha ez is, akkor az pluszt számít. Bár nem értem hogy értékelik ezt az egészet... Nem sok közöm van hozzá. Minden esszé elvett legalább két estét hetente. Ez legalább 12 este... Nem érte meg.
Torokfájás stb stb.

10.20.
Házik írása, wearable computers esszé javítgatása, prezentáció bővítése, másnapi finn vizsgára is kéne készülni.

10.21.
Megvolt a finn vizsga, nem volt nehéz, de pár szó nem jutott eszembe. 20 perc után befejeztem. Lehetett volna jobb is, de a lényeg, hogy meglegyen.
Wearable Computers prezentáció. A predatoros poén nem jött be, csak bambultak. A kép az emberről asztali géppel a hátán, monitor, hangszórók, billentyűzet minden felerősítve, azt már értették.
Sok a MAC-es ember. Érdekes volt látni, ment a bénázás. Természetesen a mac-nek egyedi monitorcsatlakozója van, kis átalakító csonkot használnak. Ment a cserebere kinek milyen átalakítója van, mini vagy micro az egyik vége a másik meg dvi vagy vga... gyalázat.
Ma este pihenő, bár még kéne ZigBee dokumentációt olvasni meg a wearable c. esszét befejezni.
Ma már sokat gyógyultam.

Képek hamarosan.


Szerk.:
Kiegészítés 1: Mindenhol, folyamatosan a következő dal hallatszott:
Elvitték az oroszok a tankot | Benne volt a kombináltfogó...
https://wiki.sch.bme.hu/bin/view/Sch/DalElvittekAzOroszok